1998. nyarán járunk.

Az Odú környékén, már most Június közepén is nagyon jó idő van, a kertben Fred és George Weasley épp a földet ássák, és közben bosszankodnak.

Eközben a második emeleten a nyitott ablakon át a lágy szellő játszik a függönnyel.

Édes virágillat lengi körbe a szobát, és halk dallamot szállít a szél, körbe az egész házban.

Ginny nyújtózik egyet az ágyán, és feláll. Hosszú, fehér hálóingét is elkapja a szél, és szállítaná. A lány odalép az ablakához, hogy megkeresse a hang forrását. Megpillantotta Fredéket, és lekiáltott nekik:

-Fred! George! Mit csináltok?

-Mi kérlek, szépen ásunk. – Morogta George.

-És minek?- Tudakolta Ginny.

-Apa mesélte, hogy a muglik ásnak a kertjükben egy gödröt, és azt feltöltik vízzel. És általában felülnek valami cápára, és sikoltoznak. De nem hinném, hogy igazira ülnek fel, mivel apa szerint nem mozognak. – Magyarázta Fred.

-És nekünk mért kell ilyen medence?- Értetlenkedett Ginny.

-Fogalmam sincs, de… várjunk csak! Te ezt ismered?- Bökött George a gödör felé.

-Igen. Harry mesél…- Itt elharapta a mondatot. Már vagy egy hónapja semmi hírt nem hallottak Harryről. Amikor legyőzte Voldemortot, rejtélyesen eltűnt. Azt mondják, nem halhatott meg, maximum egy kis időre van szüksége, hogy feldolgozza a történteket.

-De mennyi időre? – Kérdezte magától Ginny, szinte naponta.

A szülei, is mindig ezt mondták, de Ginny alig figyelt ilyenkor rájuk. Levelezett Neville-el , és Lunával, akik szintén információ hiányban voltak. De ők legalább megértették őt.

Hermione is náluk volt, és vele sokat beszélt a vörös hajú lány.

-De szerintem jó lesz ez az izé, hogy ha lesz benne víz. Na de elég ebből a mugli módszerből! – Mondta Fred, és előkapta a pálcáját.

-Csak anyu meg ne lássa.- Motyogta Ginny.

-Ja, igen, most jut eszembe Ginny! A konyha asztalon van számodra két levél! Érdekelni fog, szerintem! -Mondta George, csevegő hangon, miközben a már bűbájjal mélyített medencét töltötte vízzel.

-Mi? Levél?- Kapott a híren Ginny, és mielőtt a bátyja válaszolhatott volna, elrohant.

Sietségében el is esett a lépcsőben, és pont Ron lába előtt állt meg.

-Ginny, mit keresel a földön?- Kérdezte

-Semmit. A levelemért jöttem, és megbotlottam. – Mondta Ginny.

Felállt, megkerülte bátyját, és elvette a levelét, ami ott állt a konyha asztalon.

Megnézte a címzést, és izgatottan felrohant a szobájába.

Az első levelet Neville küldte, de csak annyit írt, hogy meghívást kapott az Odúba, és nemsokára odaérnek.

Luna levele is erről szólt, nehezebben fogalmazva.

Ginny most először volt igazán boldog Harry eltűnése óta.

A barátai végre eljönnek, és nem csak levélben tudtak beszélgetni velük!

Valaki kopogott az ajtón.

-Szabad. – mondta Ginny.

-Szia. Csak akartam szólni, hogy Neville, és Luna megérkeztek.- Mondta Hermione.

-oké. Megyek mindjárt- Mosolygott Ginny.

Hermione kiment, és Ginny elkezdett felöltözni.

Mivel nyár volt, és készen állt a medence, egy fürdőruhát vett fel, rá pedig egy sima ruhát.

Haját megfésülte, és lement.

Neville és Luna Hermionéval és Ronnal ültek a kanapén.

Ginny leült velük szemben a földre.

-Hello! Örülök, hogy eljöttetek. Ma kaptam meg a leveleteket.

-Gyerekek, kész a medence, gyerünk befelé!- Kiáltotta Fred.

-Szuper menyünk. Szeretek fürdeni.- Mondta Luna.

-Rendben van. Gyertek.- Mondta Ginny, bár kissé letört volt, mert azt hitte, élőben több dolgot mondanak el barátai. Ha egyáltalán tudnak valamit.

Kimentek a hátsókertbe, és vakító látvány tárult a szemük elé.

A Fred és George által készített medence csodás lett.

Mint egy szálloda medencéje, olyan volt. Ki volt kövezve, és még nyugágyak is voltak.

-Ezt meg hogy csináltátok?- Ámuldozott Ginny.

-Hát, egy egyszerű bűbáj, sok mindenre jó hugi. De csak próbáljátok ki!- Mosolygott a fiú.

Ginny lekapta a ruháját, és belemászott a vízbe.

Neville, Luna, Ron és Hermione követték a példáját.

Már egy órája úszkáltak, mikor halk fuvolaszó lengte be a kertet.

Ginny kimászott a vízből, és elindult a hang írányába.

A kert előtt egy fiú furulyázott. Fekete, hosszú, kócos haja volt, és… és Ginny felismert valakit a fiú személyében.

Tétován közelített felé. A fiú abbahagyta a furulyázást, és ránézet Ginnyre.

-Látom te egy, kicsit se változtál. –Mosolygott.

-Harry? – Kérdezte tétován a lány.

-Igen, Ginny. Itt vagyok. Elmondom, mi történt. A lényeg, hogy elkerültem egy messzi országba. De… mesélj te. Mi történt veled?- Kérdezte

-Semmi különös, Nevilleékkel próbáltunk szerezni valami hír rólad.- Mondta könnyes szemmel a lány.- Fredék csináltak egy medencét.

-Az jó. – Harry odalépett Ginny elé, és átölelte.

-Ginny… szeretlek. –Mondta Harry, és megcsókolta a lányt.

Neville, Luna, Hermione, Ron, Fred, George, Mrs.Weasley és Mr. Weasley mind kirohantak a kapu elé.

-Harry! –Kiáltottak fel, egy emberként.

Ginny és Harry szétváltak, és a többiek mind rávetették magukat a fiúra.

-Harry, mi történt, hol voltál?- Kérdezte Hermione.

-Gyere be, vagy a medencéhez, és mesélj!- Kérte Ron.

-Nem nem, Harrynek most pihennie kell! Hosszú útja volt!- Mondta Mrs.Weasley és bevonszolta Harryt a házba. Ginny utánuk rohant, és megvárta, míg Harry átöltözik.

Utána kézen fogva mentek ki a kertbe, és Harry mindent elmesélt.

Mire vége lett a történetnek, a csillagok megannyi szentjánosbogárként ragyogtak az égen.

Mrs.Weasley az ágyba parancsolta őket, kivéve lányát, és Harryt, hagy töltsenek együtt ez az estét, hiszen nagyon régen találkoztak utoljára. Ami lehetett egy hónap, az a két szerelmesnek egy év volt.

Vége