Hosszú , és keserves órák teltek el,a rémes esemény óta. Ermiona fent, a szobájában meredt a koromsötét semmibe. Agyát kiürítette, csak fagyos fekete lyuk tátongott benne. Léptek zaja törte meg a kegyetlen, szinte fájó csöndet. Valaki megfogta a kilincset, belerakott egy kulcsot, és elfordította a zárt. Ermiona felkapta a fejét. Az ajtóra meredt. Lassan felált, és fülelni kezdett. A cipők tovább kopogtak.Sejtve, hogy bezárták szobájába, megpóbálta felfeszíteni a zárat. Semmi sem történt. Pálcáját, ami az imént még haját fogta össze, rászegezte az ajtóra, és egy varázsigét mormolt. Hidegkék fény villant. Az ajtó nyitva állt. Ismét felhangzott a cipő kopogása. Ermiona gyorsan bezárta az ajtót és leült. Elment az ajtaja előtt is az ember. Mikor elhalt a hang, felkapott egy melegítőalsót, és egy pulóvert.Átvette báli ruháját, és halkan kiment a szobájából. abba az irányba indult el, amierre távozott az imént az ember. Utánna indult. egy perc gyaloglás után, az egyik sarokban ott ült.

-stupor!- suttogta a lány, és pálcáját az illetőre szegezte.Az rögtön eldőlt. Ermiona tovább ment. A földszinten járt, mikor kintről varázsigék kiáltása hallatszott. A hátsó kertből jött a hang. Ermiona kinyitotta az ablakot, kiugrott a hóba. Gyorsan hátrafutott, és ijedtében elejtette a pálcáját. 3 Sötét köpenyes alak, üldözött  egy kék taláros boszorkányt, aki halálos átkot küldött rájuk, de nem sikerült eltalálnia támadóit. Ermiona felvette pálcáját. A nő feléje futott. a lányba belecsapott a rémes tudat, mint a villám egy korhadt fába, hogy a kék taláros boszorkány az ő nagynénja, akivel levelezett.

-Ermiona, menj ba a házba!-kiabálta neki. A halálfalók a lányra néztek. Kettő felé indult, de a harmadik megállította őket. Suttogva mormolt nekik valamit, majd mindhárman a káktaáros boszorkány után futottak. Az egyik, aki az imént Ermionára emelte pálcáját, most a nő elé hopponált. Hárman bekerítették. A nő undorral feléjük köpött.

-Hmmm....nem tudtam, hogy Sarel kikapcsoltas a hopponálás elleni falat.- vicsorgott a boszorkány.

-Alin, te semmit nem tudsz rólunk...csak azt, aminek tudod, hogy titokban kell maradnia.-morgott a halálfaló.-és a megvetésedet, amit a nagyúr iránt érzel, nem a halálfalói sértéseivel kell megmutatni. Még egyszer mondom. Vagy átálsz hozzánk...vagy meghalsz.De mivel Sarel rokona vagy, akár a memória törlést is megpróbálhatjuk.Nehogy figyelmeztessen valakit.

-Szóval nincs hopponálási fal. Rendben. Dögöljetek meg , ti halál szolgái! -ordította bele a képükbe, és arcon köpte az előtte álló halálfalót. Megpróblt elphopponálni, de késő volt. Az egyik halálfaló még idejében ordította el magát. A halálos átok eltalálta a szökni készülő boszorkányt. Ermiona megkövülten állt ott. Szemét lassan elöntötték a fagyos könnyek. Lehelete szinte megfagyott a levegőben. Homályosult a látása, és a hallása is eltompult. A halálfalók kacagása vízhangzott fájó fejében. Egy piros villanást látott maga felé zuhanni. Elsötétült előtte a világ, és nagy puffanással beledőlt a jéggéfagyott hóba.