Ginny Weasley hátra dobta a haját.

- 6 óra van – mondta a lány az órájára nézve.

- Miért nézed az időt? – kérdezte mellette Malfoy.

A két diák véletlen folytán együtt mentek Pitonhoz. A folyosó az ő lépteiktől kongott.  

- Mert nem szeretek késni. Nem úgy mint te. Ahogy beállítottál! Én pedig azt hittem, hogy a giliszták nem a késős típusba tartoznak. Hiszen amikor elmúlik az eső, rögtön megjelennek – mondta Ginny.

- Látom nagyon érdekesnek téged ezek a mihaszna dolgok Weasley. Eléggé ciki, hogy te ilyenekkel foglalkozol – mondta Malfoy. Ginny füle elvörösödött.

- Amúgy hallottam mást is rólad. Például, hogy elkezdtél vagánykodni – nevette el magát Malfoy. – Amikor jelen voltam a tegnapi éneklésednél mázlistának mondtam el magam.

A régi Ginny ilyen esetben elpirult volna, de a mostani Ginny karba tett karral nézett a fiúra.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy minden mardekárosnak elmondtam, milyen hamisan énekelsz – nevetett a fiú. Ginny mérgesen torpant meg Piton ajtaja előtt és feltépte. Piton enyhén neki támaszkodva állt a tanári asztalánál. A tanár előtt két pad és két szék várta a diákokat. Piton mérgesen méregette a lányt.

- Weasley, barlangban laksz a családoddal, hogy nem tudsz kopogni? – ejtette ki a mondatot a penge vékony ajkain a tanár.

- Nem tanár úr (eközben Malfoy már leült a helyére) csak nem szoktam olyan helyeken megjelenni, ahol kopogni kell – mondta Ginny és enyhén meghajolt a tanárja irányába.

- Tehát azért nem kopogtál, mert nem szoktad meg?

- Így is mondhatjuk, de úgy is mondhatjuk, hogy csak azért mondtam, hogy kihúzzam magamat egy kínos helyzetből – mondta Ginny. A szemtelen mosolya még az arcába csapódó vörös hajától is jól látszódott.

- Vagy úgy – mondta Piton hűvösen. A lány kényelmesen elhelyezkedett a székén és a füle mögé tűrte a haját. Piton a nyakát tette volna rá, hogy Ginny Weasley éreztetni akarja vele, hogy imád az idegein pattogni. Ez a fruska az én átkom – gondolta magában a tanár.

- Elolvastátok a kért fejezeteket? – kérdezte Piton. Malfoy bólintott, Ginny pedig rá hajtotta a fejét a padra.

- Weasley! – rivallt rá a tanár. Ginny felkapta a fejét.

- Nem igazán, mert – emelte fel Ginny a hangját és maga előtt fontoskodva összekulcsolta a kezeit. – Szeretném kihasználni a helyzetet, hogy nem vagyok köteles egyedül tanulnom. Hiszen a korrepetálás arról szól, hogy a tanár megtanítja a diákjának a tananyagot. De ettől függetlenül átolvastam – mondta a lány.

- Ennél még az is jobb volt, amikor énekeltél – súgta a lánynak Malfoy.

- Tehát a Weasley féle értelmező szótárban a korrepetálás annyit tesz, hogy a tanár köteles agyat szereznie a lusta és ostoba diáknak? Mert ide figyelj Weasley! – Piton megfogta a lány padjának a két sarkát és lehajolt Ginnyhez. A homlokuk alig volt egymástól pár centire.

- Ha tőlem függne, nem járhatnál hozzám bájital tanra! Legszívesebben kiírnám az ajtómra, hogy a Ginevra Weasley nevezetű mamlasz nőszemély kerüljön el, de Dumledore kért meg, hogy vegyelek a szárnyaim alá! – kelt ki magából a tanár. Mintha mi sem történt volna kiegyenesedett és bele kezdett az oktatásba. Miközben előadást tartott a Lendar magról, Malfoy és Ginny suttogva beszélgettek.

- Azta, jól felhergelted! Jobban teszed, ha komolyabban veszed őt! – mondta Malfoy egy vigyorral.

- Ha nem hagyod abba, én újra elkezdek énekelni! – mondta a lány egy gúnyos mosollyal. Persze Ginny tudta, hogy amit Malfoy mond, az tényleg igaz, de nem akart tudomást venni róla. Sőt, most hogy Malfoy fel figyelt rá különös érzés kerítette hatalmába. Csak azt nem tudta, hogy mi.

Foly. Köv.