Ginny gondolataiba merülve ült az egyik kihat folyosón, hátát a falnak vetve, kétségek között.

Tudniillik Harry bocsánatot két tőle, és azt kérte, beszéljék meg a dolgokat.

Még tíz perc volt hátra a Mágia történet órából, ahonnan elkéredzkedett.

Rögtön ide rohant, az északi torony, egyik kihalt részébe.

Nem messze tőle, éppen folyt a Jóslástan óra.

Csörömpölés hallatszott. Ginny fülelni kezdett. További zajok hallatszottak abból az irányból.

Egy hangos szóváltás, és ajtócsapás hallatszott, utána léptek zaja verte fel a beálló csendet.

Ginny ijedten felkapta cuccait, és felállt.

David állt vele szemben.

-Hát te meg mit keresel itt?- kérdezték egyszerre.

-Én összevesztem a hülye tanárral. Azt jósolta… nem fontos.- Mondta zavartan a fiú.

-Én meg mágiatörténetről lógok.- mosolygott Ginny.

-Miért is?

-Mert… mert Harry óra előtt bocsánatot kért, és azt mondta, beszéljük meg a dolgokat.

És…és nem tudom, mit csináljak.- Mesélte Ginny.

-Ez érdekes… szerintem békülj ki vele, végül is szeretnél, nem? – mondta komoran David.

-Igazság szerint, már nem tudom, szeretnék-e. – tűnődött Ginny.

-Ki miatt? Ö, mármint miért?- Kérdezte.

-Mert… igen, valaki miatt…-Suttogta Ginny. David kissé közelebb lépett hozzá.

-És… ki miatt?- kérdezte tovább.

Ginny arrébb lépett.

-Nem fontos.

Ekkor felhangzott a tanítás végét jelző csengő.

-Ginny, szerintem menjünk át azon a folyosón, mert erre nagy lesz a „diáksodrás”- javasolta David.

-Rendben.

Bemásztak a falikárpit mögé, és elindultak a szűk folyosón, négykézláb mászva.

Már majdnem kint voltak, mikor a hátul jövő Ginny szoknyája beleakadt egy szögbe. Elkezdte húzni, és egy ügyes pillanatban elszakadt. Ginny meg nekiesett a már visszafordult Davidnek.

-Ö, bocsi.- Mondta Ginny.

-Semmi baj.

Ekkor a falikárpitot elhúzta valaki.

-Ginny? – Kérdezte Harry.

Ginny ijedten felugrott, és jól beütötte a fejét. Aztán kimászott a lyukból, és megkerülte Harryt.

-Igen, én vagyok. Valami gond van? Tudtommal nem tiltják, hogy az ember rejtek folyosókon menjen át. És nem vagy a bátyám, nem kell kioktatnod.- Hadarta nyugalmat erőltetve a hangjára Ginny.

-De de…- motyogta Harry.- Na jó, mind egy. –Azzal sarkon fordult és elment.

-Ez Harry? – Kérdezte David, és kimászott a lyukból.

-Igen.

-És mindig ilyen?

-A legtöbbször.- kuncogott Ginny. – Bocsi, de mennem kell. Megígértem néhány barátomnak, hogy lemegyünk roxmortsba.

-De most nem lehet.- Jegyezte meg a fiú.

-Tudom…

-Nem szeretném, ha valami bajba kerülnél!- mondta David.

-Kérlek, te se szabd meg, hogy hova megyek! Ez az én dolgom, és nem vagyok kicsi, tudok vigyázni magamra!- Azzal elment.

###

Ginny, és két barátnője, és két fiú lent sétáltak roxmorts egyik ismeretlen részén.

Vajsörrel a kezükben viccelődtek, míg Ginny kissé lemaradva gondolkozott.

Barátnői leültek egy padra, és elkezdtek csókolózni a két fiúval.

Ginny undorodva elfordult. Hitetlenkedve elindult egy mozgó bokor felé.

-David, láttalak, előjöhetsz.- Morogta

A fiú vörös fejjel előlépett.

-Mit csináltál itt?- kérdezte.

-Én? Seemmmit…- motyogta

-Á, dehogy. Megmondtam, hogy hagyjál! Egyedül is elvagyok!- Mérgeskedett a lány.

-Még hogy elvagy! Lehet, hogy te leszel a következő!– Itt Ginny barátnőire mutatott.- Téged is így kihasználnak! Én ezt nem szeretném, és ezért vagyok itt! – Kiabálta, azzal sarkon fordult, és elsietett.

-Tudod, mit? Menjél el, ahova akarsz, nem érdekelsz!- Kiabált utána Ginny.

***

Egy hét múlva is csak kerülte Ginny Davidet, és ahol csak őt látta, elsietett.

December volt, a karácsonyi bált ezen a héten, szombatra tervezték.

Péntek volt, utolsó óra utáni „diákárvíz” öntötte el az iskolát. Ginny Harryvel, Ronnal, Hermionéval, Deannal ácsorogtak az egyik folyosón, és azt várták, hogy a tömeg kissé lemenjen.

Egyik pillanatban feltűnt David, és Ginnynek esélye se lett volna felszívódni.

A fiú odalépett elé.- Ginny, szeretnék bocsánatot kérni a hülyeségért, de azért mentem utánad, mert féltettelek, hogy valami bajod lesz.

-De mért?- Kérdezte Ginny.

-Mert… mert szeretlek.- mondta nem törődve a köréjük gyűlt tömeggel nem törődve.

-Komolyan? – Kérdezte Ginny.

-Igen.- És a többiek nagy örömére (mint egy szappanoperaJ) megcsókolta.

Néhányan elkezdtek tapsolni, és fütyülni.

 FOLYT.KÖV.