Love story

Hűvös, Decemberi este volt. A legtöbben, a klubhelyiségükben töltötték az idejüket, csak egy lány maradt ki ebből.

Egy pulóver volt rajta csak ezért összekuporodva sír a padon.

Ginny nehezen fogadta el, hogy Harry igen csúnyán kikosarazta, mikor célzást tett a Roxmortsi bulira, amire párral kell elmenni.

Csak szomorúan hüppögött a padon, s már nagyon az se érdekelte, hogy majd megfagy.

-Mért nem szeret senki? – kérdezte a cipője orrától.

Egyszer csak odalépett hozzá, egy szintén (hóban) ázott fiú.

-Szia…mit csinálsz itt kint? Tudod elég hideg, van…-mondta bátortalanul.

-Tudom, hogy hideg van.- mondta csendesen.

A fiú leült mellé.

- Én David Biner vagyok. Miért sírsz?

-Én Ginny Weasley vagyok, és azért sírok, mert…mert valaki…szóval van egy problémám, és nincs kinek elmondanom.- hebegte.

-Oh, hát nekem nyugodtan elmondhatod mi bánt! Segíthetek nyugodtan, nekem is volt egy-két problémám…- mosolygott.

-Rendben van…nos úgy volt, hogy egészen, még 10-éves korom óta szerelmes voltam valakibe, és most elég csúnyán kikosarazott.- Kezdte Ginny.

-És hogy? Már, mint mit mondott?

-A bátyám elkotyogta neki, hogy szerelmes vagyok belé, és én ma szóvá tettem, hogy lesz egy Roxmortsi buli, amire párral kell elmenni, erre ő: Tudom, hogy szerelmes vagy belém, és kár próbálkoznod, mert először is van barátnőm már, másodszor meg elég bajom van most még nélküled is! Én erre elrohantam, és most itt vagyok.- Mesélte Ginny.

-Ú, ez elég gáz… és ki az a fiú?- tudakolta David.

-Harry…Potter.- suttogta vörösödve Ginny.

-Á… értem. Az én házamban is sokan ábrándoznak róla.- Mondta fásultan a fiú.

-Tényleg, neked mi a házad?

- Hollóhát. Ötödik évfolyam. Magyarázta David.

-Az enyém a Griffendél, és Negyedik évfolyam.- Mondta Ginny.- Várj csak…

Akkor a te osztálytársad Cho Chang, nem?

-Igen. Asszem ő Harry csaja.- fintorgott David.

-Igen, ő Harry csaja.- ismételte Ginny.

-Nem tudom, mit eszik rajta… oké, hogy jó alakja van, meg jól kviddicsezik, de ezt leszámítva, egy liba, aki naphosszat a tükör előtt ül, és állandóan arról mesél fűnek-fának, hogy Harry milyen jól néz ki. Ráadásul te szerintem sokkal szebb vagy mint ő, és szerintem nagyon ráfázik még Potter, hogy most elengedett!- Magyarázta élénken David.

Ginny kissé elpirulva köszönte meg a bókot, és együtt ócsárolták tovább Chot. Ginnynek egész jó hangulata lett, és már igazi barátjának tekintette a fiút.

Együtt nevettek, és figurázták ki, az általuk utáltakat.

-Ginny, szerintem most már menjünk fel, mert  látom, egyre vizesebb a pulóvered, nem szeretném, hogy megfázz.-Mondta David.

-Oh, nem baj, de tőlem felmehetünk.- Mosolygott újdonsült barátjára a lány.

-És persze odaadom a kabátomat, ahogy azt a „lovagok” szokták! – Mosolygott David, és odadta a kabátját Ginnynek.

-De… nem kellett volna… Köszönöm.- Mondta, és felvette a kabátot.

Az jó meleg volt, és jellegzetes mentol illata.

Szótlanul felballagtak, és David elkísérte Ginnyt a portréjához.

-Köszi mindent, Tessék a kabátod.- Mosolygott Ginny.

-Szívesen, örülök, hogy segíthettem. De nem tudom, hogy egyáltalán segítettem-e rajtad- Mondta, és enyhe pír jelent meg az arcán.

-Abban segítettél, hogy végre elmondhattam valakinek mi bánt! És holnap a te problémádon próbálok segíteni! Jó éjszakát!- Mondta Ginny, azzal bement a portrén.

-Hát igen. Azt hiszem, ezen túl új problémám van. Hogyan mondjam meg egy olyan lánynak, hogy szeretem, aki csak barátként tekint rám….- Gondolta, és elment.

Folyt.Köv.