Körülbelül egy-két óra múlva ébredtem fel, de az ágyamnál csak anyáékat találtam. Elmeséltem nekik a történteket.

-Harry hol van? – kérdeztem.

- Nem tudjuk. Állítólag itt volt, amikor még nem tértél magadhoz.

A fenébe… még mindig emlékszik…-gondoltam

                                                 *

Két nap múlva teljesen egészségesen ültem a klubhelységben, és egy lapot olvasgattam amit Miranda adott. Ez állt benne:

„Amatőr fellépni kívánó diákoknak szól a meghívás, de részt vehetnek más érdeklődők is!

Hozol egy zeneszámot, és a dalszövegét betanulod! Bárkinek szólhat a dalod, nem kell sajátnak lennie! 

                           Helyszín: Oxmorts. (népszerű fellépőhely, ahol olyasmi játékot lehet játszani mint a mugliknál a golf.) Roxmorts mellett!

                          Ideje: E hét Péntek, 22:00 kor.

Szeretettel várunk!”

Szólt a hirdetés.

Egy nagyon jó ötletem támadt, amit meg is akartam valósítani.

-Miranda! Van egy szép számod amit elénekelhetek Harrynek? És szerinted van hangom?

- Van számom, és a hangod id király! J

Örömömben átöleltem, és elkezdtünk készülni a nagy estre….

                                                               *

Péntek este szépen kisminkelve, egy tök jó, fekete ruhában voltam. Kb. a térdemig ért, és semmi extra nem volt rajta.

Miranda nyugtatott, hogy minden király lesz, de nem érdekelt. Nem voltam szomorú, és még a lámpalázam is eltűnt.

 Ekkor egy éles hang harsant:

-         Ginevra Molly Weasley következik! A szám amit énekel: Lehetek a …!*

Nagy levegőt vettem, és kiléptem a színpadra.

Mindenki furcsállva nézett rám. Ott volt mindenki, kivéve Harry, és Cho…

Valamit megsejtettem, de már nem érdekelt.

A mikrofont beállítottam. A zene felcsendült, és elkezdtem énekelni.

„szemétre vetett kacatok, közöttük turkál a szürke fény,

Széttépett mindennapok, ó, valakit várnak,

Néha az arcod meggyötört, kidobott levelek véresek,

Törékeny cseppkő összetört, ó, mindent láttam.”

Harryék éppen kint voltak.

„Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz,

Üvöltök, integetek neked, de ha nem látsz…

Lehetek a víz, lehetek a tűz,

Lehetek a szél –ami téged mindig űz-

Az árnyék, lehetek a fény, úgy sem értenél.

(Harry meghallotta a zenét, és megértett mindent. Rájött, micsoda baromságot tesz éppen. Fogta magát, és berohant a terembe)

Én észrevettem Harryt, s a szívem nagyot dobbant. A következő versszaknál kissé elcsukló volt a hangom.

„Lehetek a víz, lehetek a tűz,

Lehetek a szél –ami téged mindig űz-

Az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél.

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod,

Elárul minden szívverés, ó, nálam jártál.

Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár,

Ez a film lassan pereg, ó, már százszor láttam.

„Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz,

Üvöltök, integetek neked, de ha nem látsz…

Lehetek a víz, lehetek a tűz,

Lehetek a szél –ami téged mindig űz-

Az árnyék, lehetek a fény, úgy sem értenél.

A szám végénél, óriási tapsvihar zengte be a termet. Én egy kicsit meghajoltam, és kimentem a színpadról. Harry odarohant hozzám, és kihasználva a meglepődöttségemet, megcsókolt.

Nagyon boldog voltam, mert ezt mindketten a megbocsátás jelének vettük.

-         Harry sajnálom azt a hülyeséget, nem tudom mért…-mondtam

-         Semmi baj, hiszen megátkoztak! Ginny én követtem el a nagy őrültséget, de gondolom, tudod, mire célzok.

-Igen, és semmi baj, hiszen tisztáztuk, nem? – mosolyogtam.

És ezzel a bejegyzéssel, vége is ennek a naplónak, mivel ez a kiskönyvecske, amit naplónak használtam, betelt.

Talán elkezdek majd írni egy újat, de biztos vagyok benne, az elkövetkező évek Harryvel sokkal kellemesebben telnek majd.

*a dalszöveg a Zanzibár egyik száma, az „új napra ébredsz” CD-ről.