Körülbelül két napig volt ez a fura viselkedésem.

Aztán az események drámai fordulatot vettek. Én éppen a tóparton ültem.

Egyszer csak Harry állt meg mögöttem.

-Ginny beszélnünk kéne, bár úgy is tudom….- mondta

-Nekem semmi beszél….-Ekkor éles fájdalom hasított a fejembe, és hátraestem.

Harry rémülten ugrott hozzám, de a meglepetéstől megkövülten állt előttem.

Elállt a fejfájásom, és felálltam. Magasabbnak tűnt minden, és a szoknyám és pulóverem helyett most éjfekete talárom volt. Elővettem pálcámat, és megpillantottam a hullafehér, hosszú ujjaimat. A maradék erő, ami bennem volt, ijedten felordított, de csak bennem vízhangzott, majd ezzel a teljes tudatomat elvesztettem, és nem maradt más bennem, mint Voldemort nagyúr teljes egészében.

Harry rémült/komoly arccal nézett rám.

-Ginny? Vagy….Voldemort?- suttogta.

-Potter… most, hogy lassan meghal a kis Weasley barátnőd, veled is végzek. mondtam

Felemeltem a pálcám, és Harryre szegeztem. Ő is felkapta a pálcáját, de nem szólt semmit.

-De…de mért pont Ginnyt?- kérdezte

-Hahaha! Potter! Ilyen nehezen jössz rá? Azért, mert azzal okozom neked a legnagyobb fájdalmat, ha megölöm a barátnődet. És pluszban még Draco kívánságát is teljesítettem. Emlékszel, amikor rajtakaptad őket? Akkor az ő énje volt…kissé átalakítva – Itt felnevetem-

De ez lényegtelen…most pedig megöllek Potter.- Mondtam, és Harryre szegeztem a pálcámat.

Harry tétován rám emelte az ő pálcáját, és végül nem maradt jobb ötlete, mint velem harcolnia.

- Capit… én hülye! Megölnöm kell, nem elkábítanom! Adava Kedavra! –kiáltotta, de nem sikerült.

Én csak nagyot nevettem rajta.

- Koncentrálj, koncentrálj….-ismételgette.

Én egy felhőt varázsoltam, amiben az igazi képem volt.

Harry ránézett, és elordította magát.

- ADAVA KEDAVRA!

Nagy robbanás hallatszott, és én a levegőbe repültem. Harry csak nézett, hogy semmisül meg Voldemort.

Én (most már rendes testben, és lélekben) estem le, és arra emlékszem csak, hogy Harry rohant oda hozzám, és onnantól vége volt mindennek….