M�snap reggel, mikor felkeltem, nem s�t�tt be a nap, hanem f�lhom�lyba burkol�zott az eg�sz szoba.

Kim�sztam az �gyamb�l, �s odal�ptem a t�k�r el�.

Furcsa l�tv�ny t�rult a szemem el�:

Az eddigi kisl�nyos arcom helyett, egy h�v�s sz�ps�g�, kem�ny arcvon�s� l�ny arca volt az eny�m, �s mintha az alakom is jobb lett volna. Kiss� feszengve k�r�ln�ztem magamon, megcsod�ltam ezt az „�talakul�st” �s fel�lt�ztem.

Mik�zben mentem lefel� a nagyteremhez, a r�gi szorong�somat is elfeledtem, �s �gy �reztem, nem csak k�ls�leg, de bels�leg sem �n vagyok ez. Sz�p testtart�ssal mentem, mert egy fura er� bennem, mindig azt parancsolta, �gy menjek. M�r nagyon kicsit voltam csak �nmagam…

Benyitottam a nagyterembe, �s l�ttam, minden szem fel�m, fordul, �s �gy n�znek r�m, mintha �j embert l�tn�nak. Ebben igazuk is volt. Semmi elv�r�s�d�s, semmi idegess�g, csak puszta mosoly l�tsz�dott arcomon.

Le�ltem a Griffend�l asztal�hoz, ahol nagyon kev�s ember volt, legf�k�ppen fi�k.

Mindenki k�zelebb h�z�dott hozz�m, �s m�g m�s asztalokt�l is fel�lltak, megn�zni.

�n elkezdtem enni, mikor Malfoy l�pett oda hozz�m.

Egy pillanatig csod�lkozva n�zett r�m, de azt�n, mint akinek beugrott a megfejt�s, gonoszul elmosolyodott. M�g valami olyasmit is suttogott, hogy „nagy�r”…

�n el akartam k�ldeni, de az az er�, azt akarta, kimondjam a nev�t.

-Draco… mit szeretn�l? – Mosolygott az arcom. Pr�b�ltam ellenkezni, de az er� egyre ink�bb a hatalm�ba ker�tett.

-Ginny… elj�nn�l velem?- k�rdezte

-Persze.- suttogtam. Na persze m�r semmi �rtelme nem volt ellenkezni.

Fel�lltam, �s kimentem. N�h�nyan irigykedve n�ztek r�nk.

Lement�nk Roxmortsba, de nem a faluba, hanem egy sz�p tiszt�sra. Le�lt�nk egy k�re, �s k�rdezgetett t�lem. �n v�laszoltam neki, �s eg�sz j�l elvoltunk. (persze Malfoy �s az az iz� bennem…)

Azt�n, mikor kezdett bes�t�tedni, odahajolt fel�m, �s megcs�kolt.

�n is visszacs�koltam, (hi�ba ellenkeztem) �s m�g �t is �leltem.

Akkor valaki elki�ltotta mag�t.

-Ginny!! –ki�ltott Harry.- Mit csin�…

Akkor r�n�ztem, �s �szrevette, hogy m�s vagyok, de � felismert a gonosz �rny�k�ban is.

-Potter t�n�s. -susogtam.

� megr�zta a fej�t �s elrohant.

Az er� bennem felnevetett, de �n s�rtam volna.

Azt�n �jra megcs�kolt, �s egy kicsit �lltunk m�g itt.

Egy cs�k volt, semmi t�bb, m�g is �gy �reztem, egy vil�g d�lt �ssze bennem…