4. rész:
George másnap kora hajnalban felkelt (ami nagyon nagy teljesítmény tőle).
Igaz hogy rettentő korán volt, de az sem érdekelte volna, ha éjfélkor kell
kézen állva a csúszós folyosón csúszkálnia. Ő akkor is elment volna. Arra
sem volt kíváncsi, hogy mi van, ha a lány Piton szobájában alszik. Neki
eltökélt szándéka volt, hogy felkelti és kifaggatja, hogy mit is csinált a
testvérével. Eltökélt szándéka volt az is, hogy bármi áron eléri, hogy Fred
ne legyen ilyen szomorú. Egyszerűen nem bírta elviselni, hogy a bátyja
ennyire kínlódik. Valahogy ő is gyötrődött vele. Nagyon pocsékul érezte
magát, és utálta, hogy azt kell látnia, a Fredet így megbántotta valaki. Ha
fiú lett volna az illető, és nem ilyen helyzetről lenne szó, az a bizonyos
illető, már kígyó sapkával, vagy levakarhatatlan feltűnő feliratokkal
mászkálna. De most nem ilyen dolog történt, és George tudta ezt. Sőt azt is
tudta, hogy Fred ugyanezt tenné a helyében. Tehát most ment, és pontról
pontra kitalálta, mit is fog mondani… Aztán el is felejtette. Aztán
megint kitalálta, és újra elfelejtette. Nagyon szerette volna, ha tud
segíteni a testvérének. Most érezte először ilyen erősen, hogy mennyire
kötődik a bátyjához.

Sétált egy darabig, és nem volt olyan szerencséje, hogy a lány szembejött
volna vele a folyosón. Odasétált Piton irodájához. Valami motoszkálást
hallott bent. Tanára valószínűleg bent lehetett. Elgondolkozott egy
pillanatra, hogy mit is mond majd, hogy milyen ürüggyel keresse Shannont.
Szinte semmi sem jutott eszébe. De mégis rátette a kezét a kilincsre. És
lenyomta… amikor… Belülről kinyitották. George nagyon megijedt,
hogy most annyi neki… De… Shana volt az.

            -Te mi a fenét keresel itt??? –rivallt rá egyből a lány.

            -Én… George vagyok! –kezdte egyből a fiú. El akart
kerülni minden félreértést…

            -George?

            -Fred testvére. Mert ő alszik, mint minden értelmes lény,
ilyenkor.

            -Ebben van valami…

            -Hát persze hogy van! Korán van!

            -És mit akarsz? –kérdezte gyanakodva a lány. De azért egy
kicsit örült neki…

            -Beszélni, veled!

            -Tessék, most beszélünk!

            -Jó! Szóval, mit csináltál Freddel?

            -Én?!  Semmit!

            -Na persze! Akkor azért van így maga alatt, mert nem történt
semmi. Persze, ez nagyon valószínű.

            -Ő van maga alatt? Akkor én mit… -itt egy percre
elbizonytalanodott.

            -Te mit? –kérdezte George.

            -Én mit… -megint elgondolkozott egy pillanatra.

            -Te mit mit?

            -Én… -és belehasított a felismerés. –Nem TE hívtad
el azt a lányt a Bálra?

            -Kit?

            -Hát… Egy… Izé… egy… lányt…

            -Angelinát??

            -Nem tudom… Biztos.

            -Komolyan?

            -Igen. De ez miért ilyen fontos?? Inkább azt meséld el, mit
csináltál Freddel! –Shannon szépen elmagyarázta neki, hogy mi
történt… De ekkor megjelent Piton és nem folytathatták az
értekezést… A férfi elhívta a lányt.

###



George visszament a hálókörletbe, és később Freddel elindultak az óráikra.
Egész nap azt kellett néznie, ahogy testvére szenved, mert megbeszélték
Shannonal, hogy nem szól az igazságról, mert azt a lány akarja
közölni… Tehát egész nap azt nézte, hogy hogyan gyötrődik, őrlődik,
kínlódik és gyötri magát a bátyja… Pocsék egy nap volt mindkettőjük
számára.

Eközben Shannont Piton gyötörte, egy majdnem két órás prédikációval, hogy
mit vár tőle, amíg itt van, hogy ne járassa le, hogy próbáljon meg legalább
egy-két tanórára bemenni a vele egykorúakkal, meg persze fenyegetőzött,
szitkozódott stb. stb. … Mire kiengedte a lányt, az hiába kereste
Fredéket sehol sem találta… Tehát a mai utolsó lehetősége a vacsora
utáni időszak volt, amikor a diákok a klubhelységeikben lebzseltek…
Hát ezt használta ki. Szépen megvárta, amíg valaki bemegy, és ő is bement
vele. Fredet, és Georgeot, neki háttal látta meg. Az asztalnál ültek, és
írtak valamit. Shannon odament Fredhez, és hátulról eltakarta a szemét.

            -Ha azt mondom, hogy sajnálom, nem akartalak megbántani, és én
értettem félre a dolgokat, akkor megbocsátasz?  -Fred felállt megfordult,
és mélyen a lány szemébe nézett. Egymással szemben álltak. –Tényleg.
Bocsánat! Én csak azt hittem, hogy te hívtad el azt a lányt, és hogy engem
meg csak átvertél, és… -de nem tudta befejezni a gondolatmenetet,
mert Fred fogta magát és ott helyben megcsókolta. Mindenki nagy
megdöbbenésére. Még George nagy megdöbbenésére is. Aztán kimentek a tóhoz,
beszélgetni.



###



Szép csendes éjszaka volt. Ott ültek a parton, Fred átkarolta Shannont.
Mindent megbeszéltek, amit csak a félreértésekkel volt kapcsolatos. Aztán
csak ültek. Végül a fiú szólalt meg.

            -Én igazán nem akarok akadékoskodni, de honnan tudtad a
klubhelységben, hogy melyikünk George, és melyik vagyok én?

            -Akkor őszinte leszek…

            -Na, erre kíváncsi vagyok.

            -Én… Tippeltem!

            -Nem mondod komolyan!

            -De!

            -És ha véletlenül Georgeot választod?

            -Végül is volt kerek 50% esélyem!

            -Végül is… Annyi valóban volt! –állapította meg
mosolyogva Fred. Valahogy máshogy érezte magát Shannonal, mint bárkivel,
mással… egyszerűen jól érezte magát, és örült, hogy a lánnyal lehet.
Nagyon boldog volt… És már alig várt a Bált. De a lány sem érzett
másképp. Sőt. De volt valami, ami nyomasztotta…



###



Pár nappal később volt a bál. Fred és Shannon addig nagyon sokat voltak
együtt. Sőt a lány eleget téve nagybátyja kérésének bement egy-két tanórára
is. Persze Freddel és George-al. És még a folyosó új berendezését is
sikerült együtt, hármuknak kitalálniuk. George is nagyon megkedvelte
Shanat. A legtöbbször együtt lógtak, hárman. Sok közös csínyük is
volt… Három nap alatt öt. És új találmányokat is fejlesztettek. És a
lány segített fogadásokat kötni, az ikreknek. Ezek mellett, Shannon
roxforti legjobb barátnője Angelina lett. Az iskola diáksága elismerte
Shannont, mint a Weasley-ikrek ideiglenes cinkosát. A lány még Lee-vel is
jóban volt. Mindez idő alatt természetesen Freddel járt… Érdekes
napok voltak. Aztán eljött a várva várt Karácsonyi Bál napja. Mindenki majd
kiugrott a bőréből izgalmában. Még Georgeék is. Nem is beszélve a
lányokról. Este az ikrek felöltözve (dísztalárba, nem rózsaszínben…).
A lányok fent öltözködtek. Shannon küldetett magának ruhát a húgával.
Gyönyörű piros ruha volt. Félvállas. Leért a földig, és felül testhez
simult. Nagyon szép volt benne. Shannon hollófekete haja a vállára omlott.
Amikor lementek Frednek még a szava is elállt. Nem tudott hova lenni
ámulatában. A lány utcai ruhában is nagyon tetszett neki, hát még
így… Lementek a bálterembe. Harryék nyitótánca után táncoltak. Nagyon
sokat… táncoltak. És az ikrekben megvillant a tudat, hogy…
tudnak táncolni… Nagyjából éjfélkor vonultak el. Kétfelé…
Georgeék a klubhelyiségbe, Fredék a tópartra. Már megint… Leültek a
szokott helyükre, és beszélgettek.

            -Tudtad, hogy nagyon jól tudsz táncolni? –bökte oldalba
Shana Fredet.

            -És te tudtad, hogy gyönyörű vagy? –kérdezett vissza a
fiú.

            -Ne essünk túlzásokba. –mosolygott a lány. Fred csak
nevetett ezen. Most nagyon azt érezte, hogy igazán beleszeretett ebbe a
lányba. –Fred, figyelj… -kezdte a lány, de aztán abbahagyta.

            -Mondd csak! –mondta a fiú.

            -Nem. Inkább mindegy. Majd később megbeszéljük.

            -Biztos?

            -Persze. Szép ez az este.

            -Ahogy gondolod. –Fred tudta, hogyha a lány nem akarja,
nem fogja elmondani. Inkább megcsókolta. Az este, vagy inkább éjszaka
hátralévő részében kellemes témákról beszélgettek az (akkor már) üres
klubhelységben. Vagy hajnali háromig. Aztán elmentek aludni.



###



Másnap reggel, Fred a főlépcsőn üldögélve találta meg Shannont.

            -Mire vár itt a bál legszebb lánya? –kérdezte vidáman.

            -Rád vár, hogy beszélhessen veled, mielőtt… hazamegy.