Harmadik rész:
Közben az ikrek a vacsoránál ültek, és szívélyesen fogadták a
gratulációkat, amiket a nyugati folyosó padlójának
örökké-csúszóssá-tételéért zsebelhettek be. A csúszós padlón a diákok
kedvükre korizhattak, de a tanárok… Hát ők nem nagyon tudtak korizni.
Szerzek egy jó napot a nyugati folyósón sétálóknak. (És egy rosszat Argus
Fricsnek, de ezért senki nem zavartatta magát…) Utána felvonultak a
klubhelyiségbe, ahol többen leültek tanulni. Na, Fredék nem… Ők
inkább egy sarokba elvonulva folytattak értekezést…

            -Ez a csúszós padló, tényleg iszonyat jó volt!
–lelkendezett George.

            -Az bizony. Csak kár hogy nem tudjuk visszacsinálni…
-nevetett Fred.

            -Sajnos…-ironizált testvére. –Tényleg, mi van
Shannonal?

            -Nem tudom… Reggel óta nem láttam! Angelina jön veled,
ugye?

            -Persze! Mégis mit gondoltál?

            -Ó, jaj bocsáss meg mr. Casanova… -nevetett Fred.

            -Na jó…De hogy hogy nem láttad? Eltűnt vagy mi?

            -Nem… Csak nem láttam… Reggel óta… Az nem
jelenti azt, hogy eltűnt… Legalábbis nagyon remélem, hogy nem.

            -Te tényleg eléggé belezúgtál a csajba! Na ilyennek sem
láttalak még… -mosolygott George.

            -Ne félj, majd jössz te is… Egyébként nem zúgtam bele!!!

            -Áh, dehogy…

            -Hagyj békén George! Ne játsszuk azt, amit vagy 10 éve!

            -Jól van, na. Én most felmegyek, és megpróbálom megkeresni,
hogy mivel tüntethetjük el a korcsolyapályát… Vagy esetleg tehetünk a
helyére valami… mást! –az ikrek egymásra vigyorogtak.
–Mentem! -A lépcsőről azonban visszafordult, és vigyorogva
hozzátette:

            -Tudom ám, hogy bele vagy zúgva, Fred… Ezt nem tudod
tagadni, de nem ám! –és vigyorogva elindult fölfelé. Fred még a
lépcső aljához rohant, és testvéréhez vágott egy radírt… Vagy valami
hasonlót. George még visszafordult és kinyújtotta a nyelvét… Aztán
eltűnt a lépcsőfordulóban. Fred pontosan tudta miért ment el a testvére.
Gondolta tényleg megkeresi Shannont… Végül is órák óta nem
látta… És ez valahogy rossz érzéseket keltett benne. Nem tudta, hogy
hol lehet, de volt egy sejtése… Tehát elindult a tóhoz.



###



Shannon már több órája üldögélt a parton… Szinte teljesen
megnyugodott, végre. És fázott is, szóval elindult vissza a kastélyba.
Freddel nagyjából félúton találkoztak. Egy kövesút-szerűségen. Egy magas
főnixet formázó utcai lámpa alatt. Fred a lehető leglelkesebben üdvözölte a
lányt.

            -Szia! Reggel óta nem láttalak. Mi van veled? –kérdezte.

            -Nem mintha érdekelne téged, de pocsékul vagyok! –és
tovább indult volna. De a fiú megfogta a karját, és gyengéden visszahúzta.

            -Mi a baj? –kérdezte halkan, és meglepetten.

            -Semmi. –mondta durcásan a lány, és megint tovább indult
volna, de Fred megint visszahúzta. És kérdőn a szemébe nézett. –Hagyj
békén, Fred! És engedd, hogy elmenjek.

            -Felőlem mehetsz, de csak velem együtt! –Shana,
sóhajtott, és tovább indult, de a fiú ment mellette. –Mondd el mi a
baj! Én tudok segíteni! Biztosan tudok. Mondd el!

            -Nem mondok neked semmit. Hagyjál békén légy szíves.

            -Addig nem, amíg el nem mondod, hogy mi történt veled reggel
óta!

-Ne akard tudni, jó! Szállj le rólam, örökre! –Shana szinte már
ordított.

-Nem! Nem hagylak békén, és szállok le rólad örökre, ameddig el nem mondod
mi a bajod! –Fred a déli folyosóig győzködte Shannont, aki végül
beadta a derekát, és rendesen kiosztotta a fiút, aki végül már nem csak
kíváncsi volt, hanem ideges is, de ez a kirohanás eléggé letaglózta. 

            -Tudni akarod hogy mi a bajom? Komolyan? Hát akkor megmondom,
TE vagy a bajom, érted, TE! Mert egy szemét, kétszínű, gonosz, dög vagy! És
ha nagyon tudni akarod, utállak! Komolyan! És nem értem hogy, hogy lehet
valaki ennyire képmutató. Nem akarlak látni! Soha többet. Tiszta szívemből
gyűlöllek! –Shannonnak a mondandója végére patakokban folytak a
könnyei. Úgy rohant el. Otthagyta a döbbent fiút, a déli folyosó közepén.
Fred egy darabig állt ott, mint egy szobor. Nem tudta, mivel érdemelte ki
ezt a kifakadást. El sem tudta képzelni mi lehet a baj. Elindult a
klubhelységbe. George-al akart beszélgetni. Az úton arra is gondolt, hogy a
csúszós folyosó miatt. El sem tudta képzelni  mit csinálhatott… A
klubhelységbe vezető úton elcsúszott, azon a bizonyos csúszós padlón.
Szerencséje volt hogy épp senki sem járt arra.



###



Mikor visszaért a klubhelységbe, azonnal felment és megkereste Georgeot.
Gondolta segít neki kitalálni valami újat a folyosóra. Elkezdtek
beszélgetni.

            -Szerinted, mi legyen helyette? –kérdezte George.

            -Nem tudom.

            -Mit szólnál egy tóhoz?

            -Aha.

            -Vagy egy mini kviddics pályához.

            -Ja.

            -Esetleg, egy újfajta kövezethez. Valami olyannak, ami Fricsnek
is tetszik.

            -Jó.

            -Fred?

            -Aha.

            -Fred?? –kérdezte még egyszer George.

            -Tessék!

            -Mi bajod van?

            -Miért?

            -Mert a folyosóra olyan színű kövezetet javasoltál, ami elnyeri
a mi nagyrabecsült gondnokunk tetszését.

            -Bocs…

            -Na! Mi baj van?

            -Semmi.

            -Tudod, hogy ezt nem hiszem el, ugye?

            -Persze, hogy tudom… De…

            -Összevesztél Shannonal?

            -Ezt meg honnan veszed?

            -Rád kell nézni! Na mesélj!!! –Fred szépen elmesélte
lehangoló történetét, de testvére válaszolni már nem igazán tudott. Mert
feljöttek a többiek. Fred szinte még soha nem aludt el ennyire szomorúan.
De Shannon sem. George még akkor elhatározta, hogy másnap megkeresi a lányt
és kiszedi belőle mi baja van a testvérével. Nem nagyon bírta elviselni,
hogy a testvére, aki mellesleg cinkostársa és legjobb barátja is egyben,
így szenvedjen.