Shanonn és Fred

Első rész:


-Hallottátok, srááááácok!!! –jött be a Griffendél klubhelységébe Lee
Jordan.

-Már megint mit? –nézett ki könyve mögül az egyik felsőbb éves.

-Valaki inda erdőt telepített Piton szobájába!!!! Fred, George,
fantasztikusak vagytok!!

-Mi? –kérdezte Fred. És kétkedve nézett testvérére. –Most
kivételesen nem…-de ekkor tajtékozva bejött Piton. 

-Maguk szerencsétlenek, ezért kicsapatom magukat! Azonnal velem jönnek.
–az ikrek tudták hogy róluk van szó, de azt nem, hogy ki követte el a
csínyt. Kivételesen nem ők voltak. Tényleg nem. Komolyan nem!  Piton
irodájához értek. Közben persze azon törték a fejüket, hogy ki tehette ezt?
Ha nem ők… Márpedig ha nem váltak idő közben alvajáróvá, akkor nem ők
voltak! Beléptek a szobába. A kegyetlen tanár leültette őket egy-egy
székre, és épp hozzákezdett volna a fenyegetőzéshez, szitkozódáshoz,
ordibáláshoz, amikor kopogtak. Mármint inkább berobbantak az irodába. Egy
fekete hajú, zöld szemű lány volt az. Az alakja szinte tökéletes volt. A
kezében a pálcája és egy utazótáska volt. Mosolygott, mint a vadalma!

-Boldog szülinapot, bácsikám!!! –mondta mosolyogva. Fred felfigyelt a
lány hangjának különös dallamára. Aztán észrevette vállára omló fekete
haját, és villogó zöld szemeit. Pár pillanattal később meglátta, milyen
szép, ha mosolyog. És… aztán… gyorsan elfordult… Ilyen
még nem érzett… George látta hogy valami nincs rendben, de jobban
izgatta az imént hallott mondat. „szülinap” Ezen filózott egy
darabig. –Apa elküldött, hogy legyek itt ezen a híres-neves
Karácsonyi Bál izén meg köszöntselek fel! Hát itt vagyok!!! Íme!!! Az
indákat tőlem kaptad, ajándékba. Valami különleges bájitalt termelnek, amit
ha… -ekkor észrevette a szobában ülő két fiút. –Sziasztok!
–odasétált és kezet fogott velük, amitől George meglepődött, Fred meg
szóhoz sem jutott. –Shannon Triently vagyok! És…

-Tanulók kifelé! –mennydörgött Piton, mire George indulni készült,
Fred viszon nem mozdult. Le sem vette a szemét a lányról. Testvére gyorsan
bokán rúgta. A fiú vette a lapot, és kiviharzottak a az irodából.

-Mi a gond Pers? –kérdezte kaján vigyorral a lány.

-Minha nem tudnád, Shannon! Tudom hogy utálsz hát miért jöttél ide?

-Mondtam, apa küldött! A vén kecske, makacs mint mindenki ebben a
családban. Én nem utállak! Na jó, talán icipicit… -mosolygott- de
talán maradhatnék néhány hetet ugye? Még soha sem voltam bálon! –és
mosolygott, és mosolygott, és mosolygott.

-Legyen. De ne merészeld még egyszer vén kecskének nevezni az apádat!

-Oké. Szóval, hol alszom? –mosolygott tovább.



###



A folyosón az ikrek beszélgettek.

            -Most mi lesz? –kérdezte George. –Tiszta kínos,
hogy nem mi voltunk, hanem egy csaj. Most mit csináljunk?

            -Láttad? –kérdezte Fred, kicsit extázisban.

            -Persze. Piton így még nem égett le senki előtt! Vicces volt!
De mit mondjunk?

            -Azt hiszem, elhívom a bálba. 

            -Kit? Pitont? Érdekes lenne! –nevetett George.

            -Nem! Dehogy! Shannont!

            -Mi? De ő Piton rokona! Láttam hogy valami nincs rendben veled,
de azt hittem neked is az a bajod, mint nekem!

            -Jaj, ugyan már! Nem érdekel mit mondunk! Csak az a lány…

            -Nem érdekel mit mondunk? –háborodott fel George.

            -Nem igazán, de inkább…

            -Ha nem érdekel, akkor nincs is értelme beszélgetnünk! Én azt
hittem fontosabb vagyok neked mint egy lány akit ma láttál először!

            -Nem erről van szó, csak most nem tudok erre figyelni! Tényleg
nem! Bocs.

            -Ez kedves. Na szia. –mondta George, és elviharzott. Fred
máris kezdte érezni tettének súlyát, de nem volt képes erre koncentrálni,
csak az a szempár járt a fejében. Csak az. Semmi másra nem tudott gondolni.
Elindult sétálni, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Nagyon furcsán
érezte magát… Kiment a kertbe, a tó mellé.



###



Fél óra múlva már inkább azon gondolkozott, hogy mivel tudná kiengesztelni
a testvérét. Érezte, hogy ezzel nagyon megbántotta Georgeot. Most voltak
haragban először, úgy igazán, mióta megszülettek. Ott ült a tó partján, és
a sötétségbe nézett. (mivel idő közben beesteledett) Ekkor reccsent egy ág
mögötte. Megfordult, de csak egy sötét árnyat látott felé közeledni.
Először azt hitte ikertestvére az. De hamar kiderült , hogy nem.

            -Van itt valaki? –kérdezte félénken egy hang. Vagy inkább
az a hang… Shannon. Fredben megint, megmozdult valami, de most egy
kicsit higgadtabb maradt.

            -Van. De attól még maradhatsz. Ketten is elférünk.

            -Ez igaz. Shannon vagyok, de inkább Shana…

            -Én meg Fred, de inkább… Fred. –a lány egy kicsit
nevetett. Csengően, és szépen.

            -És mond csak Fred, hideg ez a tó, vagy mi?

            -Mivel mindjárt havazik, eléggé.

            -Kár… -sóhajtott Shana.

            -De te már ismersz engem. Piton, mármint a tanárúr irodájából.

            -Rólatok hitte azt hogy ti indáztátok be a szobáját?

            -Aha.

            -Vicces! Utálom ezt a pasast!

            -Komolyan?

            -Igen. Csak ő anyukám bátyja. Ez van.

            -Sajnállak.

            -Köszi. –ezután egy darabig csend volt. –Miért vagy
ilyen szomorú? –kérdezte csendesen.

            -Én, összevesztem a testvéremmel.

            -Először?

            -Igen. De ezt honnan gondoltad?

            -Nekem is van egy húgom. És amikor először összevesztünk,
majdnem belehaltam. Szörnyű volt. De aztán kibékültünk. Jót nevettünk az
egészen. Tényleg. Biztos nem lesz semmi baj!

            -Ezt komolyan gondolod? –kérdezte a fiú.

            -Persze. –válaszolt a lány. –És, hogy tetszettek az
indáim?

            -Remekek voltak! –kezdett felvidulni Fred.

            -Ugye! Szerintem is!

            -De lehettek volna jobbak is, ha például bűzlenek, vagy
sípolnak, így csak indák.

            -Hé! Ne kritizáld! –mondta a lány, és egy kis vizet
fröcskölt a fiú arára. És nevetett. Fred sem hagyta válasz nélkül a dolgot.
Visszafröcskölt. Ennek az lett az eredménye, hogy csurom vizesen tértek
vissza a kastélyba. Fred szép élményként zárta a szívébe ezt az estét. De
Shannon sem volt közömbös...



###



Másnap hajnalban az ikrek beszélgettek.

            -Én nagyon sajnálom George!

            -Én is. Nem kellett volna így kibuknom…

            -Akkor nincs harag?

            -Nem birok ki így még egy estét, szóval nincs!
–megölelték egymást. George elment, hogy hozzon egy ki kaját, ugyanis
nem volt képes enni, tegnap úgy hiányzott neki a testvére.

Fred közben visszament a tóhoz, oda hol tegnap a fröcskölési jelenet
zajlott. Shana ott ült és a messzeségbe révedt.

            -Szép jó reggelt! –köszönt vidáman Fred.

            -Nos, kibékültetek?

            -Ki! Szerencsére. 

            -Na látod! Minden rendben, a madarak, dalolnak, az ég kék,
satöbbi. –Fred leült mellé.

            -Szeretnék tőled kérdezni valamit.

            -Halljam! Csak nem valami szörnyű gazetettet követtél el az én
drága bácsikám ellen?

            -Ki kell ábrándítsalak, de nem. Csak azt szeretném megkérdezni,
eljönnél-e velem a bálra…

            -A Karácsonyi Bálra?

            -Igen.- felelt halkan a fiú.

            -PERSZE!!! –kiáltotta a lány. És olyan vidáman
mosolygott, mint még soha. Ez szívből jövő vidámság volt. Megölelte Fredet.
–Köszönöm!- suttogta a fülébe, majd adott egy puszit az arcára. Még
egyszer megölelte, majd elrohant a kastély felé.