-Harry, Ginny! Gyertek ide nyugodtan! –Szóltak. Mi csak néztünk nagy szemekkel rájuk.

-Nekem átváltoztatástan dogám lesz, tanulnom kell!-mondtam gyorsan ,mert a tudatába is belepirultam annak ,hogy velük kelljen töltenem az est hátralevő részét, tágrányílt szemek nélkül.

-Oh! Akkor siess tanulni, nehogy rossz jegyet szerezz!- Ez természetesen Hermione volt.

-Én… nekem meg kell valamit néznem a könyvtárban! -mondta gyorsan Harry, azzal kézenfogva kirohantunk a portrén.

-Huh…ezt megúsztuk…-sóhajtottam.

-ja . igazán….megdöbbentő.

Még mindig fogtuk egymás kezét, ezért éreztem. Ahogy Harry megremeg.

-valami baj van? -kérdeztem aggódva.

-Hát….jaj! ez olyan hülyén hangzik, de,ha ők összejönnek, márpedig úgy néz ki , akkor mi sem leszünk már az a régi csapat.

Más érzelmek lesznek…-mondta fásultan.

-Ez igaz…-mondtam. -de tényleg? Mi lesz, ha Harry kiszorul az örökös csapatból?

-Ginny, tényleg dogád lesz holnap? -váltott egy „kellemesebb témára” Harry.

-igen. Segítesz? Ti ebből a témából már írtatok!

-Persze. válaszolta. Én egy puszit akartam adni neki, de elfordította fejét és csók lett belőle. Tovább mentünk a könyvtár felé, amikor szembetaláltuk magunkat Malfoy-jal. Én ijedten elengedtem Harry kezét, de ő mit sem törődve ki áll elöttünk, megcsókolt! Malfoy először csodálkozva állt ,de mikor észbekapott, ciccegve tovább állt.

-Harry! Ez mire volt jó?- kérdeztem csodálkozva.

-Nem tom… menjünk!

Az út hátralevő részében szótlanul róttuk a lépcsőket. Mikor végre a könyvtárhoz értünk én kinyitottam az ajtót, és beléptem.

Hát ha Harry nem kap el én biztos ájultan esek össze. Merthogy

Madame Cvikker és Friccs hullája volt a lábunk előtt!!!