1996. augusztus 21.

Azt hiszem szerencsésnek mondtatom magam, én legalább nem bolondultam bele a naplóírásba, annál röhejesebb dolog nincs, mikor valaki állandóan naplóval a hóna alatt szaladgál, aztán később csodálkozik, hogy nincs kihez szólni, mert az emberek inkább menekülnek előle az állandó naplóba irogatásai miatt.

Tehát… tegnap délután találkoztam Deannel! Hozott nekem rózsát, még sosem kaptam virágot fiútól, Michael az ilyesmit túl nyálasnak tartotta, azt hiszem e miatt a felfogása miatt fog egyhamar megválni tõle Cho Chang, mert vele jött össze, miután én szakítottam vele, azt hitte így féltékennyé tud tenni. Pont Changgel! Nála szánalmasabb lány nem járt Roxfortba! Mióta a barátja Cedric Drigory meghalt, az összes többi fiúját hozzá méri, de senkit sem talál elég jónak, ez az õ baja. Már látom, ahogy negyven éves korába Neville Longbottom házassági ajánlatát is elfogadná, de még õ sem kéri meg.

Igen, Deannél tartottam, azt javasolta sétáljunk inkább a mugli Londonban, hiszen az sokkal nagyobb, mint az Abszol út. Deannek van fantáziája! Legalább nem mindig nekem kell eldöntenem, hová menjünk, mit csináljunk. Sétáltunk az Oxford Street-en. Imádom az Abszol utat, de ami ott volt, majdhogynem felülmúlta, a muglik nagyon szerethetnek öltözködni, ez már biztos… Yolanda az egyik barátnõm, már említettem, aki mugli származású sokat sápítozott azon, hogy Roxfortba mindig talárt kell viselni. Engem akinek fogalma sem volt a mugli divatról, ez leginkább fárasztott, de most, hogy találkoztam vele, bevallom nem lenne ellenemre pár hasonló ruha… Esetleg lesz lehetőségem hordani ilyesmiket…

Nagyon pozitív vagyok ez irányba? Megvan rá az okom. Deannel egy kirakatot nézegettünk, mikor odalépett hozzám egy nõ! Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem, a legegyszerűbb szó rá a furcsa lett volt, a csuklóján és anyakán több tonna arany ékszert viselt, a haja már szinte sárga színű volt, és hiába volt legalább negyven éves a combja közepéig sem ért le a bőr szoknyája. Azt kérdezte tőlem akarok-e modellkedni. Igazából fogalmam sem volt róla, mit mondjak, mivel azt sem tudtam mi az a modellkedés! Dean válaszolt helyette, hogy biztos szívesen megpróbálnám, én meg mit tehettem volna, hát helyeseltem, mire a õ a kezembe nyomott egy cetlit, és azt mondta nézzek be hozzájuk az ügynökségre, ha van időm, és hivatkozzak csak rá. A cetli a névjegykártyája volt, ahogy később Deantõl megtudtam. A nő Francesca Capuzzo, modellügynök.

Sajnos Dean sem tudott túl sok dolgot erről az egész modelles dologról, de amit tőle halottam, az alapján tényleg izgi! Fotózások, divatbemutatók, csodálnak az emberek és ezzel egy csomó pénzt keresel… Na nem értettem mire föl… de az egész annyira megtetszett! Muszáj elmennem az ügynökségre! Egy kicsit viszont tartok tőle, már írtam Yolandának, hogy neki mi a véleménye a dologról és két nap múlva megérkezik Hermione őt is megkérdezem.

Mint családunk mugliszakértőjétõl, apától is érdeklődtem, de õ azt mondta a modellek a mugli gépek, például autók vagy repülők, kicsinyített élethű másai, azt hiszem másról beszéltünk… Õ pedig nem értette, miért kérdezek ilyesmiket, hiszen a mugliismeret az egyik legutáltabb tantárgyam. Ron megpróbálta kiszedni belőlem, miért érdekel mindez, hát õ az aki jobb lesz, ha utoljára tudja meg a dolgot… biztos nem tetszene neki. Nehezen viseli, ha valaki körül nagy a felhajtás…

Itt van Pulipinty (kölcsönkértem Rontól). Biztos Yolanda írt vissza!

Nagyon lelkes, azt mondja ilyen lehetõséget nem szabad elszalasztanom. El akar kísérni, hátha õt is felfedezik az ügynökségen… Már Deannek megígértem, hogy elkísérhet, márha elmegyek. Mégsem mondhatom le Yolanda miatt Deant, különben is… sejthettem volna, elérek valamit, õ pedig rögtön lecsapna a dologra. Ki nem állhatom, mikor így viselkedik, és tuti meg fog sértõdni, amiért leráztam, azt fogja mondani, hogy csak kamu, hogy Deannel megyek… Majd egyszer úgyis lenyugszik!